Mivel az eredeti terv thaiföld lett volna, de akkor nagy zavargások voltak bangkokban, nem engedték leszáll
ni a repülőket, meg kijárási tilalom volt, így nem mertük bevállalni.
Az esküvő szombaton volt, vasárnap kitaláltuk h akkor legyen cuba, hétfön nyit a követség, megnézzük h kapunk e vizumot, addig nem mertük lefoglalni a szállodát.
Hétfön reggel 9re (akkor nyitott) odarobogunk a követségre, különleges mittoménmi miatt be van zárva, nyitás kedden.
Szerdára megvolt a repjegyünk, irány london:) még mindig nem mertük lefoglalni a helyet, jött a malmozás, keresgélés... legyen Spanyolország, kanári szigetek 1ike:) közben a barátunk Attila aki angliában lakik, itt skypeon online összeköttetésben volt az utazási irodával.
Kedden 13körül indult a buszunk bécsbe, onnan meg a repülő londonba.
Kedd reggel már összecsomagolva megyünk a követségre, mondjuk h mi kubába szeretnénk menni, de ma:) mondta a csaj (persze egy mukkot sem tudott magyarul a kubai magyar követ) h oké töltsük ki a papírokat, fizessünk x összeget és már meg is van a vizum.
Laptop elő, ahogy kijövünk, skype, hely lefoglal.
Attila elutalta a zsét, persze mivel utolsó nap foglaltuk még megdobták egy 100 fonttal:)
Majd egy gyógyszertár, veszünk mindenféle gyógyszert tanulva tunéziából:) irány a népliget, anyuékat odahívjuk h vigyék haza az autót.
Ismerőst András felhívta h kell biztosítás, az egész világra kiterjedő kell nekünk, persze az 1ik legdrágább:)
ekkor már vagy 10 óra körül volt vagy 11.
Attila hív h de ki kéne nyomtatni a becsekkolós papírt, meg a szálloda visszaigazolását, fasza de hol..
Barátunkat felhívjuk, fasza otthon van, kinyomtatja, tesója motorra, felvesz a papírokat a margit krt-on, elindul, már majdnem a népligetnél van, amikor anyja hívja aki a biztosítást csinálta h azt is ki kell hozzni mert kell nekünk.
Visszafordul, papír felvesz:)
irány újra a népliget, mondta ha elindul a buszunk menjünk nyugodtan, ő jön utánunk motorral, max győrben odaadja a cuccost:)
Apuék odaérnek, átadjuk az autót, megjön Peti a papírokkal :) így indultunk a nászutunkra, ami aznap derült ki h hova is lesz a menet:)
Kimegyünk Bécsbe, ott vagy 3 óra hoki, jön a gép, becsekkolás, felszáll-leszáll.
éjfél körül érünk a reptérre.
reggel 8 kor indul a gép kubába.
Mivel Attila 1 órára lakik a reptértől éjjel meg mégtöbb idő és 6ra már kint kellett volna lenni, megbeszéltük h ezért nem éri meg bemenni mert aludni sem tudnánk abban a pár órában és kb 20-30000Ft az utiköltség (jah ez londonon belül)
Ott csöveztünk x órát, a tökünk kivolt, fáztunk, fáradtak voltunk minden bajunk volt.
Végre eljött az idő a becsekkoláshoz, odamegyünk feladjuk a bőröndöket, amikor közli a csaj h mivel későn foglaltuk:D hehe előző nap, így nincs hely egymás mellé, az út 10 óra...:)
Levert a víz minket (még soha nem utaztunk ilyen messzire repülővel) idegbetegen felszállunk miután még van 3 km-t gyalogoltunk a helyig ahol beszállhatunk, nem egy ferihegy méretű reptér:) kb 100 vagy 500x nagyobb:) várakozunk, András beszél a csajjal aki ott is minden papírt átnéz, mielőtt a váróba kerülünk.
Mondja h majd beszélünk a gépen.
Az elsők között szálltunk fel, András beszél a légiutas kisérővel, mondja h mi a helyzet és h ő pánikbeteg és ha nem ücsizhetünk egymás mellett akkor rohama lesz valszeg.
Mondja a csaj h ülljünk le majd ha mindenki elfoglalta a helyét, megpróbál valamit intézni.
Így is volt, kaptunk egy ablak melletti 2 személyes helyet:)
de qrva hideg volt, egy takarót nyúltam egyik székről amikor felszálltunk a gépre, de mivel nappal repültünk nem kaptunk takarót.
úgyhogy a 10 órát úgy utaztuk végig h volt a lenyúlt takaróm meg 2 törölközőnk:) azzal takaróztam.
Leszállunk, taxi, megyünk a szállodánkban.
Odaérünk, nem valami marha nagy extra, legalábbis az árához képest.
Becsekkolunk, mondom előtte Andrásnak h adjunk egy kis pénzt, hátha óceánra néző szobát kapunk.
Mondjuk a néninek h Honeaymoonra jöttünk, kedvesen mosolyog, mondjuk hogy lehetne e...
Mondja h csak egy szoba van amit tud adni nics választás, és nem francia ágy hanem 2db 1 személyes ágy és nincs terasz.
FASZA. menjünk nézzük meg, ekkor már legalább 24 órája nem aludtunk, de valszeg több.
Belépünk jön a kiscsávó nyitja az ajtót, behuzzuk a bőröndöt, majd körülnéz, egymásra nézünk, na menjünk haza:)
Ez volt az első reakciónk:)
Postafordultával indultunk volna haza.
Fos volt a szoba, az egyetlen ami normális volt az a fürdő, viszont ha a szomszéd a teraszán ácsingózott akkor pont belátott hozzánk:) mármint a fürdőbe:)
A klíma hanga mint egy boeing szállna fell, ha lekapcsoltuk megdöglöttünk, ha ment nem tudtunk aludni.
Na jó menjünk le nézzük meg a medencét meg a partot, és igyunk egy mojitot, mert az szeressük.
Lemegyünk a medence, elmegy kategória (most nem fikázásképpen írom le ezeket mármint a véleményünket hanem ahhoz a NEM KEVÉS árhoz képest amennyit fizettünk érte ár érték arányban fos volt.)
lemegyünk a partra, na az viszont LÉLEGZETELÁLLÍTÓ
A part az gyönyörű, bár ez nem az Ő érdemük, ezt "kapták".
Bemegyünk a szállodába, kérünk 2 mojitot, mondja a csávó hogy az bizony itt nincs és néz hülyén ránk:)
Semmi normális koktél nem volt, rum ezerrel, mindenbe 1 liter rumot tettek, de semmi friss gyümölcs csak azok a koncentrátumok:(
Megebédeltünk (kaja is hanyagolható, ízetlen én mindent sóztam) fel a szobába.
Kicsit lefeküdtünk vacsira felébredtünk, lementünk vacsizni. Gondoltuk utána h megnézzük az animációs programot, de amíg vártunk rá kb 10 percet,
elaludtunk a napozóágyon, úgyhogy mielőtt elkezdődött volna felmentünk lefeküdni.
Másnap hajnalban ébren voltunk, mivel 6 óra az időeltolódás, lementünk a partra, még a nap sem kelt fel:)
Az óceán isteni meleg volt, olyan 30 fok körüli:) gyönyörű tiszta mindig.
Itt nem csak mutatóban vannak pálmafák, ez volt az első hely ahol lépten nyomon temérdek pálmafa volt, nem csak a parton, gondolom ez az igazi klímája.
Fürcsiztünk, még senki sem volt a vízben, ahol a kezemben tartok egy kagylót, azt a képet azért szúrtam be h látni lehessen h mennyire tiszta a víz.
Az első napokban próbáltuk felvenni Attilával (aki az utat intézte) a kapcsolatot, hogy 1 hét után mi hazamennénk, de nem lehetett. Így 14 napot töltöttünk ezen a gyönyörű de borzasztóan unalmas szigeten.
Első napokban bementünk a recepcióra, kédezzük h hol van varadero központja, ahol lehet nézelődni császkálni vacsi után.
Mondja a csaj h ez az:)
egy utca az egész:) az a fő út, végig a part mentén.
És nem viccelt:)
A 14 nap alatt, volt fényképek tömkelege, elölről, alulról, hátulról, felülről:) A napjaink úgy teltek h lementünk reggelizni, majd pihi vagy le a partra, és cruiseoltam egész nap:) kagylókat gyűjtögetve:)
ezt a homok alól ástam ki, és haza is hoztuk, ez volt a legnagyobb db amit ott találtam:)
pl ezzel töltöttem az időt:)
a parton volt egy kis "bódé" ami arra volt hivatott h italt kérhessünk:) ezt fél óránként meg is tettük:D
A part LEÍRHATATLANÚL szép volt, ha egy nap 10 x mentünk le akkor 10x ámult el az ember.
egy pár kép a napozó
ágyból:)
A parttól ha meguntuk dobtuk át magunkat a medencébe majd vissza.
Azt hiszem h csak Boró tudja ezt igazán átélni, mert ha most azt írom h ez 14 napig rohadt unalmas akkor megköveztek:)
De tényleg, az meg tudom h pofátlanság ilyet leírni mert rengeteg ember el sem jut ide vagy hasonló helyre, de mivel ez egy beszámoló, méghozzá az enyém így (elnézést mindenkitől) de tényleg unalmas volt, egy 7 bőven elég lett volna.
Ráadásul mivel aznap dőlt el h ide jövünk, így nem sokmindent tudtunk kubáról, csak amit az emberek általánosan tudnak róla.
ez volt az első naplementénk:
Amikor már latolgattuk h talán ide megyünk, szerencsére felmentem egy fórumra ahol ajánlottak egy magyar srácot, aki kint él Havannában, és idegenvezető, h keressük meg.
Írtam neki mailt h megyünk (bár ekkor még nem volt biztos) és h mettől meddig leszünk varaderon, melyik szállodában.
Egyik este fel is hívott minket, megbeszéltük h egyik nap felmegyünk és x helyen találkozunk.
Egy napot töltöttünk fent, úgy volt h ott is alszunk, de másnap Ő sajnos nem ért rá így nem maradtunk egyedül nem akartuk bevállalni.
íme egy pár kép havannáról.
Havanna érdekes volt, a srác aki ott élt mesélt sokmindent az ottani életről, de arra nem jöttünk rá h Ő miért él ott?
A felesége biológus és havi 5000Ft-ot keres átszámolva.
Azt tudni kell Kubáról hogy 2 féle pénzük van, van egy a helyieknek, és egy a túristáknak.
Amúgy a pénzük a CUC (mi cuccnak mondtuk de amúgy kukknak ejtik:))
Azt előrebocsátom, hogy egy túristának baromi drága minden.
Az ottaniak meg 3 fillérből éllnek, ill nem élnek.
Iszonyat szegénység van, sajnos.
Egy példa, ez a srác aki az idegenvezetőnk volt, az alatt az egy nap alatt amig velünk volt megkereste az egész havi keresetét, mert ő amúgy is idegenvezető, csak az államnak dolgozik.
Bementünk egy helyre a főtér körül, ahol enni akartunk, mert még nem votl reggeli amikor elindultunk és dél körül volt és baromi éhesek voltunk.
Egy sima kaját ettünk, hús, risz valamivel, nem volt rossz, jobb mint a szállodai koszt és kb annyit fizettünk mint itthon egy átlagos étteremben.
Ott egy ott lakó, sima akármiylen dolgozó ember, akár egy orvos a sima fizetését otthagyta ovlna vagy ki sem tudta volna fizetni.
Jövünk ki az étteremből, és mexikóból importált almát árultak db-ra.
Mint az auchanban, bemész veszel 1-2 kilót és leméred.
Semmi extrát nem kell elképzelni.
A pasi amikor meglátta, nem is tudom leírni azt az örömet az arcán, mondta h már hónapok óta nem evett ALMÁT.
Vett 2 almát 1iket hazavitte a feleségének, a másikat, nem viccelek, kb 1 órán át ette.
Én felajánlottam neki h kifizetem de nem engedte.
Így élnek ott az emberek, elmesélte hogy jegyrendszer van ott, NAPI 1 zsömlét kapnak, mindezért sorba kell állni, vagy kapsz vagy nem vagy jut vagy nem.
Havi fél kiló bab, fél kilo rizs, napi 1 zsömle, 1-2 kilo hus meg még valami ez egy HAVI fejadagja az embereknek.
Az országot nem hagyhatod el, mert vizum kell, és meghívó h kihez akarsz menni.
Csak akkor hagyhatod el hivatalosan az országot, ha híres sportoló vagy, vagy külföldi tanulmányokat foyltatsz, de akkor is vissza kell jönnöd x éven belül.
Elmentünk a hivatal mellett, ahol a vizumot igényelni kell: ez úgy működik, hogy pl spanyol oból, a nagynénid küld egy hivatalos meghívót, amit beviszel a hivatalba, ott iktatják, és amikor mi ott voltunk akkor volt 1-1,5 év amire elbírálják h mehetsz vagy sem.
A havanani szállodákba nagy lajtoskocsival hordják a vizet, a pasi aki velünk volt mesélte h ő ahol lakott 3-4 évig, egy héten 3x volt viz.
Ittunk cukornádból limeos szirupot, ez nagyon finom volt, az első dolog kubában:) Ott begudták a nádat és a nádból préselték ki a levét:)
Havanna előtti nap, homok ment a fénképezőbe, nem ment a zoom, ez 4-5 napon volt, kézi zoomot használtunk a hátra levő időben, közel mentünk az adott dologhoz:D
Londonban, mutatjuk Attilának, hogy basszus beszart, még előző nap is próbáltuk de nem ment erre londonban egyszercsak elindult:) azóta is megy
Varaderon, egyik nap befizettünk a sight seeinges buszra ami körbement a szigeten, ami kb 20-25 km-es.
Az 1 ik nap befizettünk egy buvárkodásra, értünk jöttek busszal, voltunk avgy 10-12-en, elvittek egy helyre minket, de mivel a strandrésze nyitott volt, tehát bárki bemehetett
mondták h mindent hagyjuk a buszon.
Kaptunk mellényt meg békatalpat meg pipát is.
Kiszállunk a part közelében, elindulunk a víz fele, nem sokan voltak a közelben egy pár helyi ember.
Ahogy közeledünk, egyre büdösebb volt, basszus, sajnos nem volt fényképezőnk, mert buszon hagytuk, de ahogy odaérünk a parthoz egy kb 2-3 méteres fej nélküli cápatetem csapódott a szikláknak, ritmikusan, ahogy a hullámok csapkodták.
Már oszlott, iszonyat undorító volt.
Na én itt mondtam h köszi de én ide be nem megyek.
A cápától vagy 3 méterre kellett bemenni a vízbe, a víz tele volt hal foszlányokkal és a szag.
Kifordult az ember bele, de ha már nem kevés pénzt kifizettük, és tuti nem adták volna vissza...
Elindultunk úszva volt egy vezető, után kellett menni.
A halak nagyon szépek voltak, tele volt korallal, de semmihez nem lehetett hozzányúlni, meg mélyen is voltak, de a halak körülöttünk mozogtak.
Jött egy fényképezős csávó, jó pénzért lehetett fényképet csinálni a hülye túristáról.
Fogtunk egy üveget a kezünkben, abban volt valami amit a ahalk szeretnek .
Mi nagyon nyomin nézünk ki rajta, de azért megmutatom:)
A kép nem adja vissza a halak színét szép sárgák, a képen szürkék meg lilák voltak.
Egy másik nap, kimentünk egy fél órára egy katamaránnal, nagyon élveztük, olyan sötét kék volt az óceán, és dobáltak a hullámok:) fújta a sós vizet a szemünkbe a szél:) nagyon élveztük de nem mertünk fényképezőt vinni, jobb is mert jó vizesek lettünk.
De rájöttem ott h nagyon fosós vagyok, biztos be nem mentem volna ott a vizbe, pedig akkor még a cápát sem láttuk.
Adrián már sokat snoriztunk, még le is mentem egyedül, de ott ahova minket vittek, valahogy olyan kihalt és félelmetes volt, tökre be voltam tojva.
Mondjuk a cápa nagyban növelte a félelmeimet:)
A fotós meg mutogatta a cápaharapásait:D
Utána egy édesvizű barlangba mentünk,a hova lépcsőn mentünk le, rettenetesen hideg volt, sokat nem voltam benne, tiszta volt a víz de nagyon mély, és sötét.
Lefele vezető úton meg nagy kb egy szivar méretű fekete férgek vagy ilyesmi undi állatok voltak.
Este már csak macskaetetés (volt egy csomo kismacska ezeknek csempésztem ki a kaját napi 3x) ez volt a napi rutin:) iszogatás a bárban, vagy lementünk a partra.
A többi napon, piacoztunk, souvenir vásárlás céljából, amúgy lószart sem kapni:) ami értelmes.
Az autók miatt állandó a büdös benzingőz.
-1 fürdőgatya -1 törölköző, lefújta a szél az erkélyről.
Jah az elfelejtettem h kb 4-5 nap után kaptunk 1 fokkal értelmesebb szobát, aminek volt erkélye.
Az 1ik nap elmentünk a nemzeti "parkjukba, nem volt tul nagy iszonyat trutyizöld "tóval".ime pár kép innen.
A nap fénypontjai a vacsik volt, a végén már számoltuk vissza, már csak 6 vacsi 6 ebéd 5reggeli:)
Utolsó nap még fürcsiztünk, megebédeltünk ittunk kókuszt, ezt András rendezte h ha már ilyen helyen vagyunk kóstoljuk meg, így utsó nap megkérte őket, egy kis kenőpénz fejébe.
Nagyon szar volt, ha szomjhalál fenyeget biztos még fini is lehet, de semmi kókusz íze nem volt.
András fején látszik:D
A reptérre egy cadillacet kértünk taxis bácsi 1 mukkot nem szólt végig.
Odaérünk, végre mehetünk haza, becsekkolás, túl nehéz a csomag, átpakolás.
Újra, mondj a néni h valami nem okés, ugyanis nem vagyunk az utaslistán.
Na itt már kész voltunk, ha még 1 napot ott kell tölteni öngyilkosok leszünk.
De megoldották és indulhattunk haza, vagyis londonba, majd onnan haza.
